1.rész Bang

Sziasztok! Meghoztam az első részt, remélem tetszeni fog! Jó olvasást! :)

Reggel, mint mindig egy hotel szobában ébredtem fel, egyedül. Lassan kimásztam az ágyból majd átmentem a fürdőszobába. Lezuhanyoztam majd, a tükör elé lépve egy kis sminket készítettem, a hajamat kifésülve az oldalamra dobtam, csipkés egybe ruhámon csak úgy átlátszódott az alsó öltözékem, egy fekete magas tűsarkú. Eddig minden hétköznapinak hallatszik? Ahogy átértem a lakosztályom hálószoba részébe, a párnám alól kivettem a pisztolyomat és a harisnyakötőmbe raktak. Itt mindig kéznél van, egy nagy napszemüveget, egy fekete ballonkabátot és egy bőrkesztyűvel fejeztem be az öltözködésemet. A kulcsot megragadva léptem ki a folyosóra, ahol egy kedves alkalmazott köszönt rám.
-Jó napot hölgyem! -köszönt. A kihalt folyosón visszaverődött a cipőm hangos kopogása a hatalmas díszített falakon. Miután odaértem a lifthez, megnyomtam a gombot, pár másodperc múlva megjött üres volt, utálom ha tömve van. Megnyomtam a az első gombot, mely levitt a földszintre, ahol csak nyüzsögtek az emberek. Kár, nem csoda hogy ezt a hotelt választottam otthonomnak, elég drága hotel, a legdrágább az országban, gondoltam itt kevesebben lesznek.
-Jó napot, kisasszony. -köszönt a portás reflexszerűen.-Várjon kérem!
-Mit parancsol? -fordultam felé, mire kijött a pult mögül és egy borítékot adott át.
-Ez mi? -vontam fel a szemöldökömet.
- Önnek jött fel még tegnap... - nézte földet.
-Tegnap? Elmondja nekem mi volt olyan halaszthatatlan dolga, amiért nem tudta felhozni? -kérdeztem erős hanggal.
-E-elnézést, de nem láttam amikor megjött, és azt mondta hogy ne zavarjuk semmiféle dologgal. -dadogott össze-vissza.
-Jól van, szerencséje van. De ez, még egyszer ne forduljon elő. Értve vagyok? -kérdeztem éles hanggal.
-Még egyszer elnézést, kisasszony. -hajtotta le a fejét. Kikerültem a portást majd tovább vettem az irányt. Kint várt egy fekete, sötétített ablakú jármű. A sofőr ahogy megérkeztem kinyitotta a hátsó ajtót és betessékelt. Szó nélkül telt az út, Miami mellé mentünk, ahol a szervezet van. Ahogy megérkeztünk, két testőr várt engem felszerelkezve.
-Jó napot asszonyom. -mondták egyszerre, mire óvatosan bólintottam. A hatalmas kétszárnyú ajtónál két ember zárta el az utat akik fegyverrel voltak felszerelve. Ahogy beértem, telefon pittyegés, folyamatos beszéd zavarta meg a fülemet. Az embereim az asztaluknál ülve tárgyaltak a beszállítókkal, milyenekkel? Az maradjon az én titkom. Ahogy haladtam a legfelső emeletre az irodámba, találkoztam az asszisztensemmel.
-Jó napot asszonyom. -nézett le a földre.
-Jó napot. -köszöntem vissza halkan. Ahogy megérkeztem a hatalmas irodámba leültem a bársony fotelembe és kezembe vettem az aktákat.
-Itt a kávéja. -jött be tipegve az asszisztensem. Kérdőn belekortyoltam majd megszólaltam.
-Ha végzett elmehet. -mondtam csiga lassúsággal ami növelte a hangom határozottságát is.
-Igenis. -mondta majd botladozva kiment. Ránéztem az órára, reggel nyolc. Már ennyi az idő? Gyorsan beültem a bőr fotelembe amely az asztalomnál volt és elővettem a határidő naplómat. Pár perc múlva kopogva jöttek be a nagyobb embereim, majd két testőr csukta be mögöttük az ajtót. Leültek a hatalmas tárgyaló asztalhoz.
-Asszonyom, had jegyezzem meg, ma kivételesen is jól dolgoznak a fiúk. Minden úgy ment mint a karikacsapás. És, -kezdett bele a mondanivalójába Mr.Carl mire félbeszakítottam.
-Tisztel Mr.Carl, elmondanám Magának hogy az embereimnek tudom milyen tulajdonságai vannak, látom Ön nem igazán ismeri őket, én igen. Tudom mire képesek és mire nem. Az embereim a legjobbak a szakmában, nem kell Nekem különféle beszámolókat tartani erről. Aki jól dolgozik megkapja érte a jutalmát. Jobban tenné, ha a beszállítókkal beszélgetne és azt jelentené. -mondtam mire lenézően kattingattam  tollamat.
-Igaza van, elnézést. Remélem ez kárpótolni fogja... -vette elő az aktáit.
-Na halljam, milyen fantasztikus ötlettel állt ma elő? -kérdeztem mire unottan a rákönyököltem az asztalra. Kezembe nyomott egy aktát.
-Ez mi? -kérdeztem.
-Olvassa el, egy hatalmas biznisz, rengeteget kereshetnénk rajta. -mondta. Kinyitottam egy kép volt egy fiúról és róla minden adat.
-És ezzel én mit érek? -kérdeztem majd hanyagul eléjük dobtam a lapokat.
-Hallgassa meg a tervet. Ez a fiatal ember egy gazdag híresség, aki a városunkba látogat. Az itt tartózkodása alatt, mi elkaphatjuk és pénz csikarhatunk ki belőle. Ahogy megkaptuk a pénzt, megöljük, vagy elengedjük. -magyarázott Mr. Carl. Pár másodperc után elgondolkozva felálltam, és az ablakhoz sétáltam, gondolkodva kinéztem az ablakon. Az urak figyelme csak követett engem, egy pisszenést sem adtak ki, tudták most sok múlik.
-Egy híresség...nehéz elejteni, de nekünk?! Sima ügy. Tudják mit? -tettem fel a költő kérdést majd ráhajoltam az asztalra.
-A saját kezemmel fogom megölni. -mondtam teljes átéléssel. Az embereim csak rám vigyorogták, tudták, én ilyen vagyok. Mindenkit megölök, a tekintettem ha kell. Nem dönti le senki sem a hatalmamat. Miután mindent megbeszéltünk, beültem a bársony fotelember majd szóltam az asszisztensemnek.
-Sophia...Sophia. -mondtam szinte suttogva. Pár másodperc után berontott.
-Elnézést hogy várni kellett rám, a földszinten voltam. -hadonászott magyarázva.
-Nem érdekel hol volt, ha egyszer kimondom a nevét itt legyen! -emelt normális színvonalra a hangomat.
-Elnézést, akkor, miért is szólított? - kérdezte a földet kémlelve.
-Hozzon nekem egy üveg vizet. -lapoztam tovább az aktámat.
- Igen is. -mondta, majd kifutott.
-Itt van. -öntötte ki a pohárba a német márkájú vizet majd a poharat a kezembe adta.
-Köszönöm, elmehet. -mondtam fel sem nézve az aktákból.
-Rendben. -indult kifelé. Hirtelen hangos üvöltözésre lettem figyelmes majd egy lövésre. Ki lövöldözött? Ki mert egyáltalán rajtam kívül lőni? Itt csak én lőhetek! Félre dobva az aktát, sietve felálltam majd a két testőrrel együtt leindultam a lépcsőn.
-Mi történik itt? -emeltem fel a hangom mire, mindenki elcsendesedett a hangom fuvallatként söpört végig az előcsarnokon, ahol egy öltönyös ember állt és fegyver volt a kezébe. A síri csendet és szakítottam meg.
-Ki lövöldözött? -kérdeztem miután leértem a lépcsőn.
-Asszonyom, ez az ember volt itt, kint volt és a teherautókat kezdte lövöldözni. Beépített ember, nem tudjuk kihez tartozik. -mondta alázatosan Mr.Carl. Mire befejezte a beszámolóját én elővettem a harisnyakötőmből a pisztolyomat.
-Kihez tartozol? -mentem közel hozzá és a nyakához szorítottam a fegyvert.
-Sosem szednek ki belőlem semmit. -üvöltött. Mielőtt bárki tehetett volna bármit is az emberben öt golyó érkezett a pisztolyomból, majd újra a harisnyakötőmbe raktam el. Egy lélek meg sem mozdult, az ember a földön összeesett és vérezni kezdett.
-Temessétek el, legyen egy utolsó megnyugvása. Legyen ez figyelmeztető mindenkinek, erősítsétek a védelmet az A1 kapuknál és a B6-nál senki ne tudjon be és ki menni aki nem ide tartozik. -mondtam majd felmentem a lépcsőn, a testőreimmel. Lassan véget ért a nap, beszálltam a sötétített ablakú járműbe ami haza hozott, lezuhanyoztam majd megnéztem a híreket, unalmas. Felhívtam az asszisztensemet egyeztettem vele pár időpontot és hogy holnapra mit készítsen elő az aktákból, holnap nagy nap lesz. Az újra töltött pisztolyomat a párnám alá raktam majd pár perc múlva elaludtam.